Ma 2018. 11. 16, péntek, Ödön napja van. Holnap Hortenzia, Gergő napja lesz.

Már 10. alkalommal szervezett Bálóné Karasz Erika tanárnő emléktúrát a 13 aradi vértanú tiszteletére, így ebben a tanévben is ellátogattunk Romániába.

Október 9-én 5:45-re kellett kiérni a buszhoz, ami igazat megvallva kicsit korán volt, viszont nem a szomszédba indultunk. Amint odaértünk Aradra, megnéztük a Megbékélés terét, ahol Zala György alkotását, a 1881-ben készült, sok viszontagságot megért Szabadság-szobrot jártuk körül. A lányokkal újraalkottuk a 2 évvel ezelőtti képeket is. Majd 1 óra szabad program volt a belvárosban, ahol szétnézhettünk vagy esetleg megreggelizhettünk. Ezután a vesztőhelyre mentünk, elhelyeztük a koszorút a vértanúk emlékére 1890-ben felállított obeliszk lépcsőjére, a sok-sok magyar nemzetiszín szalagos koszorú mellé, és elénekeltük a Himnuszt.

A következő állomásunk Világoson volt, itt tették le a fegyvert a magyarok 1849. augusztus 13-án. Megnéztünk a Bohus-kastélyban azt az emlékszobát, amelyet ennek tiszteletére rendeztek be. Itt élt Bohusné Szőgyényi Antónia, aki a környéken harcoló katonákat segítette ruházattal, élelemmel, gyógyszerekkel, később kórházat is rendezett be számukra. Ez az asszony tanúja volt a fegyverletételi egyezménynek. Itt látható a különböző fegyverek mellett az a korabeli íróasztal is, amelyen Görgey aláírta ezt a paktumot.

A következő program Lippára, a Soimos-várba vezetett bennünket, ahol elég kalandos 30 perces hegymenettel jutottunk fel 129 méter magasra. Nehéz volt felérni, viszont a csodálatos látvány miatt megérte. Gyönyörű a panoráma, és a várfalak is nagyon jó állapotban maradtak meg évszázadokon keresztül. Csudaszép fotókat készítettünk!

Ami nekem legjobban tetszett, az a máriaradnai kegyhely volt. Egy csodálatos székesegyház áll itt, amely oltárképének különleges története van. A plébános úr mesélt nekünk a kegyhely történelméről, csodatévő erejéről és arról, hogy 7 nyelven tartanak itt misét rendszeresen. Megmutatta nekünk az 1831-ben elhunyt Rudnay Sándor esztergomi érsek itt őrzött szívét is, akinek az utolsó kívánsága az volt, hogy halála után hozzák vissza ide a szívét, mert kispapként itt érezte legjobban magát. Nagyon érdekes látvány volt!

Az utolsó állomás a bevásárló centrum. Ez sem volt könnyű dolog, itt szabadon vásárolhattunk. Mindenki vette a nagy zacskós chipseket, kekszeket, csokikat és a sok-sok egészségtelen dolgot.

A bevásárlás után indultunk haza, énekeltünk, beszélgettünk és kiabáltunk, de ez a tombolás kellett a végére. Szerintem az egész csapat mondhatja, hogy ez egy élménydús kirándulás volt, egy igazán klassz nap.

Szél Eszter

a médiaismeret szakkör tagja

Öko Manó

QR Code Business Card